By: Bankos

Sehol se' jobb

Budapest Te drága, szoríts a szárnyad alá,
Hajóra vet a szerelem, lapátolom az óceánt.
Hozzád visz az ár, Te mindig visszavársz,
Mint a társ, hű feleség, akárhol rámtalálsz.
Bármerre járok, érzem a kezed nélkül elveszek.
A szélvédőn szeretkezünk, én mindent megteszek.
Haláig tartó hűséget fogadtunk, de Te nem,
A sajátodra gondoltál és nem bánom meg.
Egyszer mind elmegyünk, de az évektől Te csak erősebb,
Mikor Én már minden sebből vérzek, Te a leg fényesebb,
Mint a mesében Csodaország, a harmadik szülőként.
Teljesül minden kívánság, Te vagy, nem az égiek a remény.
Az itt lakóknak álmokat biztosítasz és biztos igaz menedéket.
Életre kelt a Gellért alatt, a víz az, mint a csuklón az ütőér.
A szíved pumpálja, mint a tragédiából maradt hegek.
Dumál az egész centrum, minden sarok.
Nézd, ahogy a nap folyik a dunán, az aszfaltot olvasztja.
Izzó fém kilincs, villogó szirénák, intenek sikátorok,
A körutat navigálják a sínek, utcáról utcára.
Labda csattan a falnak újra,
Mintha lökhárítók védenék gazdáikat.
Útra eresztik nyüzsögnek, kecses minden mozdulat,
Csak ami nem volt itt az nem változhat.
Őrangyalok segítenek, a fülükben az idő cseng,
Testes őrök tartanak távol, vagy éppen bent.
Perverz neon betűk, homályban a pokol barlangja,
Az égbe fröccsen a prűd, a bűntett kalandra.
Szmogtól szédülnek a parkok, rozsdás csatorna fedők
Vedlett plakátok, légszomjas tüdők
A felhőket szaggatják, a templomtornyok tépik
Este minden a póznák sárga tengerében úszik
Árnyak követnek a falon, írott nevek mint pecsétek
A kihalt gyávák őrzik az igaz meséket
Ide köt a crew története és a crew meg a város, a fém
Először firkászt majd írót kovácsol, nevel
Hozzád vezet végül minden utam
Ahonnan jövök, ott akinek nincs mondanivalója nem ugat
Politika? Baszd meg a kormányt. A pénz vette az eszüket.
Itt az utca diktál, az ösztönöké minden kerület.